VI. Bükk Maraton
2007.04.13.
Hápi


Mint minden évben, idén is augusztus első hétvégéjén rendezték meg Egerben az ország egyik legjobb maratonját. A csapadékos év, és a nyár eleji vizsgaidőszak miatt számomra ez volt idén az első, a négy nagy klasszikus maraton (Szilvásvárad Maraton, Duna Maraton Bükk Maraton, Mátra Maraton) közül. Ötödjére szálltam nyeregbe, hogy a Bükk hegység kacskaringós és néha meredek ösvényein próbára
tegyem kitartásomat. A nevezésemet az előző évekhez hasonlóan hosszútávra már februárban elintéztem, így már csak edzeni kellett és várni a nagy napot. A felkészülés nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, így a verseny előtt átneveztem középtávra, melyet nem bántam meg.

A többiekkel együtt szombaton közelítettük meg a rajt helyszínének otthont adó kőbányát, majd a regisztráció után a szállásunkat elfoglalva még maradt egy kis időnk tekerni a környéken. Az esti szokásos egri vacsorázás után Felsőtárkányban hajtottuk álomra a fejünket. Reggel korai ébresztő, utolsó állítgatások és irány a versenyközpont, hisz a középtáv rajtja kilenc órakor volt. A rajthoz beállva baráti társaságunk egy helyre összpontosult, hisz Sunset és én mellettem ot
t volt Charon és Dawn tandemmel. A középtáv volt az első, aki nekiindult a Bükk erdejének, így a rajtnál ott szurkolt nekünk a rövidtávos KisÖcsike, Béres Laci, Béres Dani és a hosszútávos Nyurgusz is. Ők még lazulhattak egy picit. És persze a kísérők, akik nélkül nem lehetne verseny. A rendezvényen Csgy is tiszteletét tette, aki családjával a nyaralását lezárandó ruccant át Egerbe, hogy szurkoljon nekünk.

Rajtpisztoly eldörrenése után a tömeg széthúzásáról ismét a kőbányához vezető és utána az erdőben folytatódó aszfaltút gondoskodott, majd megkezdődött a hosszútávról is jól ismert több mint 20 km-es felfelé vezető dózerút, melyen azonban a rövid- és középtáv nem ment fel végig. Néhány km-el a vége előtt jobbra fordultunk és egy izgal
mas lefelé következett ismét az aszfaltútig. A következő emelkedő már nem volt annyira élvezetes hisz ezt a versenyt is megtisztelte jelenlétével az égi áldás, mely ismét eső formájában mutatkozott. A köveken felfelé picit csúszkáltam de sikerült elég jó helyen felérni. Innen dózerutas és aszfaltos gurulás következett Felsőtárkányba ahol megtudtam, hogy 30-on belül vagyok helyezésemet tekintve. Innen már "csak? a Várhegyre kellett felmászni, ahol ismét a hosszútávról ismerős pályára értünk. Azonban ez a mászás elég fárasztó és hosszú volt s az eső is elég szépen rázendített. A hegyről lefelé még lecsúszkáltunk az erdőben de a szántóföldre kiérve vendég és bringamarasztaló sártenger fogadott minket. Itt sikerült is a búzatáblába esnem majd a bringát sokszor vállon cipelve, néha tolva és nagyon ritkán tekerve végül eljutottam a köves dózerútig, majd a kerékpárútig, ahol a pocsolyákat útba ejtve sikerült életet lehelni a kerekekbe, s azok forogni kezdtek. Innen már csak 5 km volt hátra meg egy kisebb emelkedő, melyen a sártól makacskodó váltórendszer jóvoltából ismét toltam s lefelé a fékek gyengesége miatt a száguldásból óvatos ereszkedés lett. A cél közelsége egyre több energiával töltött meg, s a szurkolók biztatása közepette sikerült néhány sorstárs mellett elmenni. Célba érve szokásos érem majd frissítés és irány a jól megérdemelt mosó mely élvezetes volt a ?Durungnak? és gazdájának is. A mosóra várva ismét összegyűlt a banda s az élménybeszámolók alatt kisütött a nap is, melyet talán a triatlon versenyről egri kitérővel hazafelé igyekvő Pitechus hozott a kőbányához. Így az eredményhirdetést és Nyurguszt már szárazon várhattuk meg.

A szántóföldi sarazást leszámítva egy elég élvezetes és gyors pályát sikerült kijelölni a rendezőknek, mely a sár miatt vesztett közel 20 helyezést is kárpótolta.

Jövőre is ott leszek, hisz "Jöhet eső, jöhet sár, a Bükk Maraton Téged vár!?


Hápi