Szilvásvárad Maraton ? avagy ami kimaradt 2006 07. 01-02
2007.02.06.
Hápi


A május utolsó hétvégéjén megrendezett Szilvásvárad Maratont az eső elmosta, és sokan a versenyzés helyett egyéb programok után néztek. Közülünk is többen a sörsátor védelmét vagy a hazautat választották a magas páratartalmú időjárásban való tekerés helyett.

A biztos tető alatt versenyzőinket várva elgondolkodtam, hogy e térségben több rejtőzik, mint a versenyzés.
Ezért is döntöttem úgy, hogy hamarosan visszatérek, és jobban megismerem ezt a csodálatos környéket.

Július első hétvégéjét szemeltem ki megérezve, hogy a Duna Maraton is saras verseny lesz. KisÖcsike, Hápi Hugi és Marchello támogatva ötletemet, velem tartott, hogy egy hétvége alatt felfedezzük Szilvásváradot és környékét. Persze a "drótcsacsik" is jöttek és sikerült húgom új kerékpárját méltó körülmények között bejáratni.
Szombat reggel szakadt az eső a vasárnapi Duna Maraton résztvevőinek "örömére". De minket ez nem rettentett el, hisz tudtuk kötelező program nincsen, csak az, hogy jól érezzük magunkat. Kerékpártartókat felszereltem, kerékpárokat felhelyeztem és a szükséges felszerelést bepakolva a "kis zöld sportfurgonba" útnak indultunk. Gödöllőr
e kiérve már nem esett az eső és Szilvásváradon már a nap sugarai is előbújtak megérkezésünkkor. Szállásunkat elfoglalva még nem tudtuk, hogy a hétvége egyben egy gasztronómiai túra is lesz. A helyi ízekkel ismerkedve elfogyasztottuk ebédünket, majd pihenés képpen, a Börtönmúzeum megtekintése után kisvonattal felmentünk a végállomásig, ahol megnéztük a pisztrángos tavat, a Fátyol vízesést és komoly szint gyalogos teljesítése után az Ősember barlangot. A Szalajka-völgyben visszafelé sétálva megkóstoltuk a híres pisztrángot majd Marchelloért bementünk Egerbe.

Szállásunkra visszatérve TV, és ezáltal foci VB hiányában, egy helyi vendéglőben megvacsoráztunk, majd a szálláson a közös emlékek és a másnapi Duna Maraton esélylatolgatása közben ? melybe telefonon több is
merős is bekapcsolódott - álomra szenderültünk.


Vasárnap reggel a nap sugarai ébresztettek, melyek állítólag csak Szilvásvárad felett bújtak ki a felhőtakaróból, és megterveztük aznapi túránkat, mely hossza kb. 35 km-re sikeredett. Kétkeréken felmásztunk a Millenniumi kilátóhoz majd az aszfaltúton tovább tekerve az Olasz-kapu (ekkor tudtam meg, hogy világháborús emlékhely) és a Nagy-mező érintésével Bánkútra értünk. Itt megebédeltünk (isteni illata és íze van a juhtúros, fokhagymás roston sült sertésszeletnek, ajánlom mindenkinek, aki itt jár és betér a Fehér Sas panzióba), majd a sárga jelzésen egy izgalmas, vízmosásokkal és sok technikás résszel gazdagított túristaúton visszagurultunk Szilvásváradra Háromkút és a Gerennavár érintésével. Utunk több helyen is érintette a Bükk Maraton hosszútáv pályáját, így már kicsit ismerős volt az útvonal.

Visszaérve a szokásos szilvásváradi rétes elfogyasztása után késői idő miatt összepakoltunk és hazafelé vettük az irányt. Menet közben még megálltunk a Bélapátfalvi bányatónál és megcsodáltuk a bányászat miatt lepusztított hegytetőt.

Végül vasárnap este csodálatos, élményekben és látnivalókban gazdag hétvége után értünk haza állítólag a napsugarakat is meghozva a borongós fővárosba. Sajnos, az Erdészeti Múzeum megtekintése kimaradt de elhatároztuk, hogy még tiszteletünket tesszük Szilvásváradon és környékén.