Zemplén Maraton ? azaz 2 kerék, 4 defekt, 1 esés :)
2006.09.07.


No, ez is megérkezett, tavaly kedvenc maratonjaim egyike volt ? bár, Hápi folyton az itt elszenvedett vereségemmel ugratott. Előre elmondhatom, hogy megint kikaptam, de ezúttal a technika fogott ki rajtam.
A rajt nagyon jól sikerült ? jó korán az elejére álltunk, s Hápival kellemesen brutális tempót diktáltunk. (első hegy: HRMAX=192 HRAVG=184) Nagyon hamar utolértük a hosszútávot, s
a középtáv - eleinte egybefüggő - mezőnye egy 8-10 fős bolyra csökkent. Onnan szerencsére sikerült meglépni két ózdi sráccal (ők nyertek egyébként), s váltva vezettünk föl az első hegyre. Meglepődtem, hogy milyen jól sikerült robbantani. Még egy bringás becsusszant, így összetettben a 4. helyen mentem. Az első lejtőn kamikáze üzemmódban mentem le (egy esés, gyors felpattanás, senki sem látta ;) ), senki sem előzött meg, a felszántott (!) utakat az NRS megette vacsorára, sokan meg csak bukdácsoltak. Az első hegy második puklijára érve feltűnt, hogy kiszedték az egynyomtávos szakaszt, így gyakorlatilag végig középtányéron lehetett menni.
A frissítőhöz érve nem sokat teketóriáztam, gyors kulacstöltés, majd menet közben egy z
selé megkajálása, pici ráivás, s már teketem is felfelé a második hegyre. Egy hosszútávost kérdeztem, hogy hányan vannak előttem, ő megerősített, hogy 3-an, de az egyik U19, tehát még a bronz meglehet. Ekkor még komolyan azt hittem, hogy meg is lesz. És a második hegyen a lejtőn beütött a ménkő. Lapulni kezdett a hátsó kerekem. A DH előtt belepumpáltam, cserével nem cicóztam, majd uccú neki. (buktam 2 percet)
Lefelé baljós hang ütötte meg a fülemet, "szisssz-szissssz?, minden fordulatnál az első keréken, azt hittem beakadt susnya vagy valami. Hamarosan felnin gurultam, defekt. Ez már tutkóra. Szerelés ezerrel, zúgnak el az emberek, túl erősen odaszigszallagoztam a nyeregcsőhöz, alig bírtam leszedni. Hápi ekkor előzött meg. Azért büsz
ke vagyok, hogy az első hegy durva lejtőin sem tudott megfogni, pedig felfelé azért annyival nem mentem ám gyorsabban. Szerelés megvan, no akkor gó lefelé.
A hátsó sajnos túlságosan leeresztett, egy durván köves részen felütöttem. A harmadik (vagyis az első inkább) defekt. Szerelés, ragasztás, első csaj megelőz....?basszus, utolsó leszek?, gondoltam. Azt hittem, ennél már nem lehet nagyobb pech. De igen...rosszul tettem vissza a külsőt, s a belső kibuggyant. Ezt elég könnyű megjátszani Ritchey külsővel, ugyanis elég laza bennük a kevlársodrony. Na ez az első hátsó fék használatakor kiszakadt, s ledobta a külsőt, a hátsó kereket a gyorszárból kicsavarta (de nem tépte ki hálistennek). Ez 50 km/h felett érdekes élmény, mármint, hogy
felnin gurulsz egy ferdén álló keréken. Itt sokan szereltek, egy hosszútávos kapott tőlem imbuszt (kormányelhajlás), én meg kértem belsőt. Kaptam is szerencsére egy IRC-t, ami már a célig elvitt. Teljesen nem tudtam felfújni (gagyi pumpa), de azért óvatosan menni lehetett vele. Barni ennek a pumpálásakor fogott meg, s jól el is tepert. (mindent összeadva 30-40 percet eldobtam) Az összes defektem a 25. km környékén ütött be, tehát kábé féltávon.
Kezdődött az ámokfutás, adrenalin maxon, sebesség maxon. Nagyon mérges voltam, főleg magamra. A faluban nem álltam meg vízért, sprint fölfelé, fokozatosan darálom le az embereket. Barni egy kis bollyal együtt nyomta, elég keményen, őket a sík részen, a patakátkelések előtt fogtam meg. Itt meghalt a hátsóváltóm,
a lánc csak nagytányéron volt hajlandó ugrás nékül megmaradni. (egy váltócsap valószínűleg eltömődött vagy elgörbült, de a lényeg, hogy a rugó nem húzta vissza) Hatalmas küzdelem a patak utáni meredek fölfelével, itt sok ember mellett elmentem, dehát hajtott a düh. Simán sikerült nagytányéron innen végignyomni a maradékot, persze jó durva keresztbeváltásokkal. A mászás végén visszaelőztem az első leányzót, aki fölfelé nagyon nyomta (több srácot lealázott, ő is előzgetett fölfelé).
Jött a frissítő egy kis köves lefelé után. Itt kértem izmos pumpát (kaptam!), így ettől kezdve nem volt megállás, nem féltem a további felütésektől.
A lányt ismét megfogtam, ő nem állt meg, így visszaelőzött, amíg szereltem. A maraton vége nagyon g
yorsan eltelt. Vicces, amikor a halálra rémült, utolért rövidtávosok táborát terrorizálja az ember. Azért próbáltam nagyon udvarias lenni, és senkit sem belökni a csalánosba. Itt volt egy olyan egyenes lefelé 1-2 letöréssel, hogy még Mester Atis is menyalta volna min a tíz ujját utána. Ezen 63 km/h volt a vége, s egy hajtűben végződött. Egy kis csalános, füves, benőtt kavargás után viszont, rövidesen az utolsó lejtőn találtam magamat. Ezen stabil 50-es tempót lehetett diktálni, tavaly itt volt a sok tócsa, idén porszáraz volt. Picit megint megváltozott a vége, arra az utolsó picit (5 m?) huplira nem emlékeztem, most majdnem belehaltam, lefelé görcshatárra hajtottam a lábam, s nem gondoltam, hogy itt biza mászni kell még.
Egy gyors aszfaltszakasz, s már be is ért
em, 3:12-es idővel, ami a 14. helyre lett elég. Hápi a nagyon szép 6. helyet érte el, Barni pedig a 40. helyet. Öcsike helyezését nem tudom, mert elkavart, amit nem tudom hogyan csinált, ugyanis tök jó volt idén a kijelölés).
Azért a tavalyi időmön még ennyi szívózással is sikerült egy picit megjavítani. Most persze lehetne okoskodni, hogy ejj biza, ha nyomom végig a 21,2-es átlagomat, és beérek a 2:30-as tekert (Polar nem mért szerelés közben) időmmel (mondjuk legyen az elméleti vége 2:35), akkor mi lett volna, ha...de nincs ?ha?. Elszúrtam. Tövises dzsungeltúrára nem a 99 grammos belső kell, vagy legalábbis tele kell fújni dzsúzzal. Ha nincs tüske, a félig leeresztett kerekeket fel sem ütöm. Jó erőben voltam, lehetett volna eredmény, de nagyon eltaktikáztam (pumpa is kellett volna egy normális, nomeg a váltócsapokat is otthon kellett volna ellenőrizni...)
Be fogok mindenesetre a jövőben szerezni egy latex belső szériát, s jól telenyomom defektgátlóval majd a soronkövetkező versenyekre, mert ez így nem állapot, ennyi defektem egy régesrégi Dunamarcin volt csak.
Gratulálok minden célbaérkezőknek, akik, ezt a gyönyörű tájakon végigrohanó, kemény, pergős maratont végignyomták!


Dante

Köszönet Nagy Tamásnak (Pótkerék SE) néhány képéért!