Szilvásvárad Maraton 2006
2006.07.04.


Csak elérkezett ez a megmérettetés is...már nagyon vártam. Mégiscsak az első igazi verseny (a Buda Maratont nem tartom annak több okból kifolyólag is...meg hát nem is indultam el rajta), ráadásul a legkeményebb hazai maratonok egyike, ahol még a középtáv is viszonylag húzós. Sokminden kiderül rajta, pl a téli felkészülés eredményessége, a technika megbízhatósága stb. Ha ezen jól megy
az ember, akkor megnyugodhat, ennél már csak könnyebb maratonok vannak az országban.
Pitével csak vasárnap reggel pattantunk kocsiba, hogy leszáguldjunk Szilvásváradra. Már otthon feltettük a sárgumikat, az információink nem sok jót igértek. (naív módon bepakoltam másik gumit is, hátha hirtelen kisüt a nap, s 5 perc alatt porszáraz lesz a pálya... hát nem lett az) Eger közelében már "mordori" sötétség fogadott, az eső megállás nélkül szakadt. Az autórádióból szóló időjárásjelentés nem töltött el bizakodással, vészjósló tekintettel néztünk össze, hogy vajon tényleg indulni akarunk-e, s nem keresünk-e inkább egy szegedi versenyt, arrafelé ugyanis sütött a nap.
Kint, éppenséggel, nem hemzsegtek a bringások, úgy tűnt, sokan azonnal bepánikoltak, s hazakocsikáztak ?
meg tudtuk őket érteni. Volt egy próbálkozás esőkabát vásárlására, de hát egy saras verseny, az bizony saras verseny, nem véd ellene semmi ? nyilván nem 10 percig leszünk odakint, 4-5-6+ óra alatt meg nyilván minden átázik. A Buda Maraton tapasztalatai alapján a fél ruhatáram nálam volt, így jó melegen (sub-zero, rövid mez, hosszú mez, rövidnadrág) fel tudtam öltözni, s bár teljesen vizes az kábé 5 perc alatt lettem, ellenben a verseny során egyáltalán nem fáztam.
Volt némi tanakodás, hogy ki indul, s ki nem, végül a Tandem-team némi puhítás után rajthoz állt, csakúgy mint Nyurgusz. Zoozoo és Diablo indulásáról én csak utólag értesültem ? de jó érzés, hogy azért nem mindenki parázott be a "kissé magas páratartalomtól". Abban reménykedtünk, hogy a végére talán kisüt a nap, s
hellyel-közzel ez be is következett, "csupán" 2 órán át szakadt folyamatosan az eső.
A rajtot csaknem lekéstük, nagyon elkapkodtuk, s volt idegeskedés is bőven, ez többnyire az eső számlájára írható ? nomeg hamarabb kell elkészülni, s tiszta fejjel átgondolni a dolgokat (pl a "kinél legyen a kocsikulcs" témát nem a rajtpisztoly megszólalása után kellett volna megvitatni, főleg annak a tükrében, hogy sokan a rajtterületen maradtak, s nem is indultak...).
Jó hátulról indultunk (mint mindig, de mindig is megbánom...), így az aszfalton hatalmas sprintbe kezdtem. Pite tartalékolt, Nyurgusz elhúzott az elején, őt csak a mászás első harmada után tudtam megfogni. Cikk-cakk vadul a népben, gyakorlatilag alig mentem aszfalton, de sokszor csalánban, árokban,
murván és az út széli fűben. (be is szedtem egy tüskét ? de letörtem a tövénél, s nem húztam ki, így a kerék a verseny végéig kibírta) Így nagyon hamar sikerült egy viszonylag előkelő helyet kiharcolni a tömegben, ahol már nem egymás szájában voltunk, s kábé mindenki egy tempót ment. Az út saras meredek felfelében folytatódott ? ez volt az első cipelős-futós szakasz, de legalább rövid volt. Itt még a sárgumi is elkapart a gyökereken és köveken. Kis küzdelem, terepezés, köves szakaszok után újra aszfalt, majd Bánkút következett. Itt szétvált a rövid és a középtáv ? kicsit csalódottan néztem, hogy a nép többsége már a rövidtávot részesíti előnyben. Kár, mert nagyon sok szép helyet az elkerül, meg hát nyilván nem akorra kihívás, mint a másik két kategória. Ha rö
vidtávon megyek, akkor tutira nagyon jó helyezést érek el, annyira jól sikerült az első hegy.
Bánkút után (zselé be) jött egy saras DH szakasz (fékeknek helló...), sok nyomvájúval, na itt sok helyen a lábammal ekeként fékeztem, mert a fékek már nem fogtak. Leértem, szerencsére egyben, majd kezdődött a továbbereszkedés. (köves szakaszok, de nagyon élvezetesek) Mivel majdnem visszazuhant az ember a kezdőszintre, ez elég szomorúan érintett, főleg, mert már jött is a mászás. Itt lett volna a második "zselé be", de sajna a kaja nagy része a kocsiban maradt, úgyhogy "első-zselé-továbbfacsar" lett belőle, majd sprint fölfelé. (lánc párszor beállt, felgyűrődött, váltó majdnem letört, pl rátapadt a láncvillára előrefelé...) A legendás Ördögoldal nem volt veszélyes (a sok gyakorlás Pilis-tetőn ugye ;-) ), simán fel lehetett rajta menni, lánc picit nyöszörgött, de azért egyben maradt. A tetőn szurkolók, fotósok álltak, jólesett a bíztatás a végén, az azért már kemény volt. Innen fel kellett még menni a Bálványra, majd technikás saras-köves szakaszok után jött Bánkút-2. (1:50)
Az utolsó füves emelkedőn egy sráccal hatalmasat meccseltünk, a nézők nem kis örömére, gyakorlatilag oda-vissza előzgettük egymást a frissítőig. Srác nem evett, ellépett. Én kaptam láncolajat spray-ből a beállt rendszerre, na ez jó ötlet volt, kábé 10 kilóméterig mindent megoldott. Jött az aszfalt lefelé, s jött a hosszútáv legeleje. (igen, ők már tettek egy kunkort eddigre) Durván opportunista módon beálltam velük bolyozni, így számos középtávos előztem meg, a nemrég ellépő srácot is ? kemény 35-ös tempót mentem velük egy 10 percen át, a következő szétválásig. (fura tekintettel nézegettek hátra, hogy "hát ez meg mit akar?")
A középtáv elkezd innen "platózni", nagyon jó kis szakasz, sok tengelyig érő tócsával, hatalmas kövekkel, jó kis zúzós hullámvasútazással. Itt eléggé megnyomtam, s bár volt pár kritikusan saras (sok esést láttam) szakasz, de végül csak vége lett.(itt is volt egy frissítés) Élvezetes volt a rémült rövidtávosok mezőnyében száguldozni, ők valószínűleg itt szembesültek először az igazi sárral, ugyanis nagyon óvatosan kerülgették a tócsákat, mi meg "puff bele", jól beterítettük őket. Innen jött a bezúzás Bélapátfalvára, pár "meglepi" kunkorral, s egy 50 méteres saras, egynyomtávos XC-pálya betéttel. Az aszfalt lejtőn óvatos voltam, tavaly itt reccsent a váltóm egy hatalmas esésnél, nem akartam beismételni. Frissítés ismét, majd irány a Katonasírok, az utolsó húzós szakasz.
A patak keresztbefolyásáig sikerült tekernünk, de onnan cipelés volt kábé 20 méteren, majd nyeregben folytattuk. Itt már nagyon készen voltam, már csak az előttem lévő srác ütemes mozdulatait figyeltem, s próbáltam utánozni. A tetőn elmaradt a tavalyi nagy társaság, egyetlen emberke mutogatta, hogy itt az utolsó lejtő, ami egy könnyű, gyors lejtőt takart, gyakorlatilag nagytányér-kónuszon végigtekertem ezt a lefelét, s a sárgumit is teljesen megszerettem eddigre. Egy hirtelen jobbos levitt a faluba ? na itt már kezdett beállni a sár, ebben a dagonyában egyszer keresztbeálltam. Itt voltam talán a legközelebb az eséshez, de valahogy csak kikeveredtem belőle. Innen már csak párszáz méter volt, s beértem a célba. Megvolt, 77 km, 1875 szint.
Helyezés 16. a kategóriában, ami nem vészes, de lehetett volna sokkal jobb is, ha pár hibát nem követek el. Egyrészt a mért időm 4:30 ? namost ebből az következik, hogy közel fél órát elnassoltam / szereltem / nézelődtem verseny közben. A kihegyezett versenykaját (ha olyan tempóban (abban a tudatban) megyek, hogy van 3 zselém, s közben csak 1 darab lapult a zsebemben...) pedig figyelmesebben kell majd legközelebb elraknom, ebből majdnem eléhezés lett. (de nagyon jók voltak a frissítők, úgyhogy nem volt vészes) A másik a szemüveg ? hát nem tudom mi lett volna a tuti megoldás, de sokszor meg kellett állnom a kontaktlencsémet televerő sár miatt ? szúrt, félrecsúszott, nem volt kellemes ? egymás után többször is ? így levakulni. Szóval sikerült mennem egy 0 defektes, 0 eséses maratont, rengeteg technikai problémával. Volt már rosszabb is ? nem éreztem magam széttépettnek a végére, s másnap sem annyira (picit lesavasodtam azért), szóval lehet még saját magamhoz képest bőven fejlődni.
Hápi és Nyurgusz megvártak, többiekkel nem találkoztam. Bő 40 perces tisztálkodás, bringamosás után (köszi, hogy megvártatok) a bicajt betettem a kocsiba, s visszanéztem a célterületre. Itt Salával elsörözgettük az időt, hátha bejön még valaki.
Jött is a tandem, nagy ováció kiséretében. Én megértem, hogy Charon nagyon hálás volt a sárgumikért, de kénytelen voltam a tudomására hozni, hogy nálam a lányok a bejövősek. ;-) Dawn közben fogasnak nézett engem, mindkét kezem telepakolta, miközben próbált rendet tenni, ami nem volt egyszerű. :-D Tisztálkodás, sör, kaja, dumálás. Majd Pite miatt elkezdtem aggódni. Pár kontroll a rendezőknél, mire megerősítették, hogy még kint van a "vidámparkban" szórakozni, így Charonéktól elköszöntem, majd beültem kajálni az egyik völgyben lévő vendéglőbe. Nemsokára beért a hosszútávosunk, kellően kiütött állapotban ? innen már csak haza kellett szenvedni magunkat. Jó verseny volt, tudtunk aludni. ;-)

Gratula minden célbaérkezőnek, ez a maraton igazi "Szívásvárad" volt.