Találkozz az RMKSE Mikulásával!
2011.12.03.
KisÖcsike


Ho-ho-ho-hóóó

Egy kedves történetet küldött egyik tagtársunk a minap. Az esemény vele történt meg, s szeretné megosztani minél több emberrel. Olvassátok el levelét:

Borongós, ködös idõ volt déltájban. Amolyan szürke hétköznap,
mikor útra keltem. Aszalt szilva
szaggató Csepel camping kerékpárom csak úgy falta a métereket, miközben elõl fénykardot tartó
lámpám fénye mutatta nekem az örvénylõ párafelleget. Hátra pirosan világított lámpám, kabátom
fényvisszaverõ csíkjait belülrõl az izzadság, kívülrõl a lecsapódó pára nyaldosta, jelezvén az engem
követõknek, én is közlekedem. De furcsa mód egy lélek se jött velem. Településtáblát elhagyva egyre
sûrûbbé vált a tejfel-hõ, majd hirtelen kitisztult. Egy röpke pillanat múlva ismét sûrû, majd megint
kitisztult. Egy-egy ilyen sûrû fellegbe beérve furcsa, manószerû alakzatban örvénylett a párafelhõ.
Sokadik ilyen ismétlés után egy árnyat véltem felfedezni jobb oldalon, az árok túloldalán.

Mikibá’ indult épp hazafelé az utolsó fuvar száradt kukoricaszárral megrakott kocsiján. Midõn
észrevett engem, jó erõs ho-ho-ho-hóóó felkiáltással rántott egyet a gyeplõn, megállásra késztetve
ezzel Csillagot, a jó öreg kancát, ki a kocsiját húzta. Meghúztam én is a féket jó öreg drótlovamon,
s az árokpartra támasztva kis pihenést iktattam utamba, hisz már egy éve is lehetett mikor utoljára
beszéltem az öreggel. Közelebb léptem, s õ felinvitált a bakra. Csípõs szellõ lengette a közeli
fákat miközben az elmúlt idõ emlékei idézõdtek fel szavainkban. Jó negyed órát beszélgettünk
midõn jeleztem az öregnek, folytassuk valamely közel’ este a kályha melegénél, mert már a vastag
kesztyûben is fáznak ujjaim, miközben õ csupasz kézzel markolta a hajtószárat. Elbúcsúztunk, s õ
útnak indította Csillagot, én meg visszatértem jármûvemhez, melyre már rádermedt a pára.

Már épp ültem volna fel a nyeregbe mikor észrevettem egy írásformát a mûbõr felületre fagyot
vízcseppekben. Ez ált ottan:

„Ho-ho-hóóóóóóó!

Látom mostanában is szorgalmasan tekertek,
Így idén is útba ejtelek titeket,
Tavaly fotelban ülve jártam a környéket,
Idén élvezném is azt, mit a kerekeseknek építettek.
Találkozzunk december havának 5. napján este hétkor,
Miklós barátunk háza elõtt a bringaúton.
Szarvasaim idén is otthon pihennek,
Mert egy jó adag ínyenc kukoricaszárat legelésznek.
Így csomagom szállításáról se feledkezzetek,
Mert zsákom idén is nagy lesz.
Szólj a többieknek is,
S hozzatok nekem is,
Mit lehet tekerni.
Hétfõi viszontlátásra…
A Mikulás”

Hazaérve gyorsan leírtam eme történetet, melyet most megosztok veletek. Ha van kedvetek a
Mikulással találkozni, gyertek ki a Pesti út melletti új kerékpárútra 2011. december 5.-én este
az Oroszvár és a Borsó utca közötti szakaszra. A nagyszakállú 19h-kor indul az Oroszvár utcától
és a Cséplõ, Napkelet utca érintésével folytatja útját az új kerékpárúton, majd a Borsó utcánál
visszafordulva a Fõtéren zárja túráját.