Ho-ho-ho-hóóóó! A Mikulás Rákosmentén tekert…
2010.12.28.
Hápi


Köszönjük Bringanti, a Magyar Kerékpárosklub és Korimama segítségét, továbbá a Mikulás megtisztelõ jelenlétét!

Szeretünk adni. Jobban és többet, mint kapni. Adni nagy öröm, de vannak pillanatok, mikor nem tudunk annyit adni, mint amennyit kapunk. Így történt ez idén Miklós napjának elõestéjén is.
Néhány nappal ezelõtt egy manó levelet hozott piciny csapatunknak.
A Mikulás üzent, Rákosmentén kezdi nagy utazását. Míg a rénszarvasok a szánra vigyáztak mi tekertünk egyet a Nagyszakállúval kerületünkben. Nehéz szavakba önteni azokat a pillanatokat, melyet az addig legyõzhetetlennek és mindent kibírónak hitt kétkerekû közösségünk élt át e néhány kilométeren. Valahogy az addig minden érzést elrejtõ, határozott és vidám csapatból elõtörtek az érzések. Elég volt csak végignézni magunkon, a szavak helyett az arcok és a pillantások meséltek.
Enyhe szellõ lengedez, a hõmérséklet nulla fok környékén járhat, s fényt is csak az út menti lámpák adnak nekünk, meg persze felkészült társaink, kik a fotós-videós kollégáknak is besegítenek néha fényt varázsolva a sötét estébe.
Lassan gurulok a lejtõs utcán a triciklivel, BringAnti remekmûvével. Körülöttem bringás társak mosolyognak, csengetik a jelzõszerkezeteket, miközben elõttem a fotelban a Mikulás önfeledten integet mindenkinek. Az emberek meg-megállnak, figyelnek, ki felvállalva kíváncsiságát, mások elfordulva szemük sarkából. Hírtelen nem tudják, mit reagáljanak, aztán elõbb utóbb mindenki arcán mosoly jön elõ. A mosolyt mosoly követi.
Kicsiny csapatunk lassan megáll a tilosra váltó villanyrendõr fényénél. Túloldali járdáról egy ifjú szempár mosolyog vissza reánk. Nincs mit tenni, az igézõ pillantásnak nem lehet ellenállni, így egy lámpaváltás erejéig feltartjuk a mögöttünk várakozó kocsisort az apró emberke és szülei legnagyobb örömére.
Valahogy hírtelen eltûnt a megszokott közlekedési morál, autós, kerékpáros, gyalogos egy közösség részévé vált. A fõútra kanyarodva mintha egy másik világba csöppentünk volna, nincs dudaszó, csak integetõ, lassító autósok, mosolygó kis és nagyemberek, meglepõ pillantások melyek csillogó szempárrá változnak, miközben lassan megérkezünk a néhány hete átadott Rákos-patak menti kerékpárúthoz. Jó néhány perc van még a megbeszélt idõpontig, de már most tucatnyian várnak minket, azaz a Mikulást, ki velünk tart. „Van zsákodba minden jó…” tartja a mondóka, de Mikulásunkról is látszik, jobban szeret adni, mint kapni, hisz zsákját teletömte szaloncukorral, lámpával és prizmával de arra nem gondolt, hogy ezt az emberek viszonozzák is.
Még mi a krampusszal pakolászunk BringAnti által kölcsönadott háromkerekûn, addig a nagy öreg télapó komótosan sétálgat fel s alá, átmozgatva a gurulásban elfáradt végtagjait. Hírtelen megáll, s apró kezek szorításából egy lapot vesz át. Felfigyelünk mi is. Egy rajz róla, neki, egy apró rajongójától ki a mai találkozásra készülvén napok óta készíthette remekmûvét. Hírtelen csend, csak a szellõ neszét hallani, ahogy a patak habjain utazva a keresztezõ híd alatt suhan át. Szinte fel se ocsúdunk, a csendet a hó ropogása töri meg. Autó érkezik. Egy fura zsák kerül az egyik várakozó gyerkõc kezébe. A következõ pillanatban már furulyaszó csalogatja közelebb a folyamatosan érkezõ embereket, és persze az örömkönnyeket szemünkbe. Jönnek gyalog, kerékpáron, rolleren, görkorcsolyával csak azért, hogy lássák a fehérszakállút.
Korai érkezésünk kései indulásba torkollott, és piciny kerékpáros társaságunk kiegészült a görkoris, sétáló emberekkel. A Szabadság sugárúti keresztezõdésben autós kollégák elsõbbségükrõl lemondtak a javunkra. Már innen látszódott egy nagyobb embercsoport a Mikulás felé közeledni.

Mikor elindult a patak menti kerékpárút tervezése azt hittük, lesz egy jó kerékpárút a kerületben, csendes, nyugodt, mely alkalmas lehet arra, hogy bekapcsolja Rákosmentét is a fõvárosi kerékpárút hálózatba. Már az átadás elõtt kiderült, több mint egy kerékpárút. Közösségi tér lett, ahol megfér egymás mellett a gyalogos és a kerékpáros, legyen szó közlekedésrõl, vagy csak esti/hétvégi kikapcsolódásról a patak partján.
Közel fél úton, a bringaúton találkozott Joulupukki a környék lakóinak nagyobb csoportjával, ahol szép számmal jöttek lámpa nélküli kerékpáros ifjoncok is. Virgács helyett lámpa került kerékpárjukra az MK jóvoltából. Vidám beszélgetés, fényképezkedés után sok-sok ajándék és egy dal lett a Mikulásunk jutalma. Látogatóink lassan tovaindultak megtöltve villogó fényekkel a patak mentét, így mi is tovább tekertünk.
A Ferihegyi út kaptatóján némi segítséggel gördült fel a Mikulást szállító tricikli. Az elõzékeny autósoknak búcsút intve az út túloldalán egy kedves, eme útszakasz megvalósulásáért sokat dolgozó ismerõsbe és párjába futottunk. Krampuszunk szerencsére messzebb bóklászott, így egy kis édességgel köszöntötte õket lappföldi vendégünk. Néhány méterrel odébb egy apró lény állta menetünk útját, s hátulról érkezett a kérés, várjunk, mert két apróság kétkerekûn gurul még „nyam-nyam”-ért. Kaszáló utcai leágazás után egy kutyasétáltató volt csak utunk fénye, majdan a Cinkotai útnál egy forró tea adatott meg csapatunknak.
Alig indultunk neki az utolsó néhány méternek a kerékpárútból, egy autó kanyarodott be elõttünk, s sebesen ugrottak ki belõle az emberek. Hírtelen nem tudtuk mire vélni, s akkor az ölelõ karok védelmébõl egy apró szempár csillant fel. A Mikulást jöttek meglátogatni a család legifjabb tagjával.
Utunkat a városközpont irányába a Pesti úton folytattuk, jelezvén mindenki felé itt van a lappföldi uralkodó ideje. A városháza elõtti parkolóba szintén egy család miatt tértünk be, s ha már itt voltunk, közös kép is készült Szent Miklóssal Rákosmente karácsonyfája alatt.
Körutazásunk vége a megújuló városközpont lett, ahol a buszra váró, buszvezetõ, járdán sétáló hölgyeknek és uraknak, fiataloknak és idõseknek szereztünk néhány mosolygós pillanatot, népszerûsítve a kerékpározást és a biztonságos közlekedést Rákosmentén.

A Mikulás ígéretet tett, hogy jövõre is ellátogat hozzánk, és ha találkozik a nyuszival, neki is szól, jöjjön kelet-Pestre kerékpározni. Addig is: Bringázz Rákosmente!